Szinte általános diagnózisként találkozunk gyermekeknél a gerincferdüléssel ( scoliosis).
Ehhez társulnak egyéb torzulások: lúdtalp, előreesett váll, lógatott fejjel, mellyel már ebben a fiatal korban társulhat nyaki púp ("sms-nyak").
Sajnálatos módon a szakma önauditálása nem terjed ki a terápiák eredményességének vizsgálatára. Így ezeket a gyermekkori deformitásokat átviszik a felnőtt korukba, ahol gyakran találkoznak majd szakellátás keretein belül hasonló mondatokkal: ’’örüljünk, ha ez már nem romlik tovább”, ’’sajnos, ezzel meg kell tanulni együttélni”, ’’ebben a korban ez már természetes, hogy minden fáj”, stb…
A pszichoterápia értékelendő, viszont, ha latba vetjük, hogy a legtöbb, már gyermekkorban meglévő mozgásszervi problémát meg lehetne abban a korban oldani, akkor már nem kevés a tét.
A kulcs megint a tudatosság privilégiuma a szokásjog felett.
Azaz, a szokásos terápiák (gyógytora, úszás, fűző, lúdtalpbetét, stb..) mellett-helyett-, melyek kizárólag enyhe deformitásokban hozhatnak némi eredményt, komoly lehetőséget jelentene az orvosi manuálterápia dimenzióinak kiaknázása.
Azonnali, látványos eredményei mellett, hozományaként kiemelendő a felnőttkori mozgásszervi prevenciós potenciálja, ami értékes és effektív népegészségügyi faktor.